Nagyon sok ember éveket pazarol az életéből, hogy mások életén töri a fejét. Ez sajnos a mai világban, a társadalomban nagyon elterjedt, így éli a legtöbb ember az életét. Mindig más emberekre fókuszálunk, teljes mértékben a kinti világtól, mások reakcióitól függünk. Hiszen úgy gondoljuk, hogy ebből tudjuk megállapítani azt, hogy kik is vagyunk valójában, és mekkora értékkel bírunk. Vagy akár, mert félünk mások véleményétől. Amikor ezt megengedjük magunknak, hogy a körülmények és az emberek ekkora mértékben irányítsanak, akkor egyáltalán nem vagyunk képesek értékelni önálló, független életünket. Fel sem fogjuk, hogy létezik, saját, különleges célunk. Megengedjük, hogy az életünk teljes mértékben mások véleménye, tettei, tervei körül forogjon. Sokunk számára ez jelenti a biztonságot, az empátia és az együttérzés álarca mögé bújva, felmentjük magunkat a saját életünkre vonatkozó felelősség alól. Így még a felvállalás lehetősége alól is megfosztjuk magunkat. A megoldás, hogy ez ne így legyen, fontos, hogy megváltoztassuk a gondolatunkat, önmagunkra kell figyelnünk, hiszen nem foglalkozhatunk mások életével. A másik fontos dolgunk, az elengedés. Az elengedés lehetővé teszi, hogy az elmédet oly régóta megtöltő, hiábavaló gondolatokat, olyanokra cseréld, amelyek által új, eddig fel sem ismert utakat nyiss meg magadnak. Amíg a gondolataink folyamatosan mások életével vannak elfoglalva, addig nem vagyunk képesek beteljesíteni a feladatot, amiért itt vagyunk. Az élet Rád vár! Ne habozz tovább!